1. Bevezető

    A könyv címe helyesen inkább információátvitel kellene, hogy legyen, mivel kísérletet tesz arra, hogy a bolygónkon létező valamennyi információátviteli formát lajstromba vegye és ezekről rövidebb – hosszabb ismertetést adjon. Ennek megfelelően nem csak az ember által feltalált adatátviteli formákat taglalja, hanem a természetben előforduló összes kommunikációs formát is, az állatok és növények közötti jelzésektől le egészen a sejtek közötti kommunikációig. Ez természetesen csak a teljesség igénye nélkül valósulhat meg, hiszen még nem térképeztük fel a természetben létező összes kommunikációs formát vagy módszert, továbbá az emberek által alkotott kommunikációnak is vannak olyan változatai, amelyek nem szabványosítottak, nincs róluk megfelelő leírás vagy éppen a történelem során eltűntek és már nincs lehetőségünk tárgyalni.
    Mivel a bolygón valaha élt állatoknak és növényeknek nagy része már kihalt, ezért az időgép feltalálása előtt igen kis esély van arra, hogy az általuk használt jelzéseket valaha is megismerjük. Itt nem teszek különbséget a különféle organizmusok között oly módon, hogy egyes fajok esetleg nem tartoznak vagy tartoztak sem a növények, sem az állatok közé (például gombák vagy a zöld szemes-ostoros egysejtű), sőt adott esetben még „rendes” élőlénynek sem tekintik őket, mint például a vírusokat. Ennek a kérdésnek a taglalását inkább a téma szakértőire hagyjuk.
    Jelen írás azt vizsgálja, hogy amikor bármiféle információ átadása megtörténik, akkor az milyen módszerekkel és eszközökkel valósul meg.
    Először arra gondoltam, hogy a különféle kommunikációs formákat egyszerűen csak ABC-sorrendben felsorolom, de hamar kiderült, hogy ez átláthatatlanná teszi a könyvet. Ezért minden adatátviteli módszer három fő kategóriába, Vezetékes, vezeték nélküli és természetben előforduló, ezeken belül pedig alkategóriákba van sorolva, úgy mint ipari, számítástechnikai stb. kategória. Az ipari adatátvitelhez soroltam a szórakoztatóipari jellegű információátvitelt is. Jó néhány esetben átfedések is előfordulnak, pl.: az RS 232 szerinti adatátvitelt mind az ipar, mind pedig a számítástechnika előszeretettel használja. Ilyen esetben csak az egyik kategóriában található a leírása. Az ABC szerinti felsorolás a könyv végén, a függelékben található.
    Egy fejezet érintőlegesen foglalkozik a titkosítási eljárásokkal.
    Remélhetőleg hasznos segédlet lesz mindazoknak, akik a megfelelő adatátviteli módszert keresik eszközeik között és találni fognak kiforrott, letesztelt megoldásokat, így nem kell újra nulláról kifejleszteniük valamit, ami már létezik valahol. Ezzel lerövidíthetik a fejlesztési időt, vagy legalábbis ötleteket meríthetnek, ha újfajta, jobb megoldások után kutatnak.